Tompa Gábor
Találkozás
Letakart arccal láttalak,
vízjeled átütött a leplen,
tökéletes hamisítvány:
álltam némán a közeledben.
Valaki ujjai közé
gyűrte az ismeretlen inget.
Holdpénzként villogó szeme
parázna módon rám tekintett.
Akkor remegő karjaim
nem tártam szét, bár volt okom.
Hallottam a ziháló csendben
Krisztust, ki szegről rokonom.
Partraszállás
A csodák kapuja előtt
egy szemfényvesztésnyi időben
ahogy súlyodat lerakod
megáll a lélegzet a kőben
Mikor átlépsz a küszöbön
a még földrajzillatú szélben
amíg a fényév lombjai
föléd hajolnak észrevétlen
Amíg ezüstlő záporok
neved a parttal egybemossák
s nem marad választóvonal
csak a vakító azonosság